Figyelem! A következő bejegyzést csak erős bélrendszerrel rendelkező látogatoimnak javaslóm ;)
Egy szép, nem éppen kellemes, szeptember közepe felé lévő reggeln felvilradt ebi, mivel az anyja felkelletette. A következő rövid kis dialogús zajlott le köztük.
- Kelj fel! Suli! Mindjárt nyolc óra!
- Úgyse érnék be...
- Télleg?
- ...Meg beteg vagyok hahó!
- Ja télleg...
Erre ebi anyuja kiviharzik a szobából, és sorsára hagyja kicsi lányt , miközben ő a másik szobába úgy dönt hány egyet. Fasza.
Ezekután elküldi az orvoshoz. Oké. Doktor bácsi kiirja, erre a napra, azaz arra a bizonyos Szepmteber 17.-ére, és 18-adikára. Mégnagyobb fasza.
Mikor hazaért anyuját újra mozgásban látja, és örül neki, hogy nem kell hányást takaritania. Jaah de ugye kicsi ebi lebukuk: nem is beteg. Csak szimulál. Az egyik legnagyobb fasza a történet során.
erre elküldik a boltba, ami épp kapóra jött, az idegtől már pattanások jelentek meg a homlokán. Ebi sétáll, sétáll egészen a boltig. Répát kell vennie. Répát és Karalábét. Megveszi azt a bizonyos három répát (azt a narancssárga, hosszú, gyökér fajtát), és a karalábét ami kissé rohadtnak tűnik.
És akkor... ebi felkiállt. 'Basszameg!' (Ez tök komoly, szívimfartust kaptam majdnem) egy döglöt galamb esik elé az utcára. Kikerüli, és képtelen nem megnézni: tömören és röviden fujj,fujj. Bizonyos testrészek kifolydogáltak.
És a pszhihologiai fasza rész következik: kicsi ebi egyszercsak feleszmél az uton, hogy jéé már itt van? Azt hitte ez a kereszteződés kicsit odébb lesz.
Visszanéz. De csezd, már egy csomót ment. De nem emlékszik rá. Kicsi ebi memorija eléggé rendesen kihagy. De sajnos a döglött galambot nem sikerült kihagynia.
Mikor hazaérnek neki áll répát, fehérrépát, fokhagymát, sima hagymát és karalábét puculni. Mert ugye aki lóg az tegye hasznossá magát! hajtogatta ebi anyuja aki vissza nyerte minden aktívitását idő közben. És jön a másik legnagyobb fasza: egy kukac kólonia lakozik a kissé rothatag karalábéba. De már csak az volt ezért hozta azt ebi. Kirohan, és felészül a hányásra: de semmi. Blokákól de semmi. Peddig abban a pillanatban nagy kedve lett volna hányni, ugyanis cseszett fantáziája beindult és a kukac kóloniát odaképzeli a döglött galamb egyik kicsurgott testrészéhez. Na és akkor abban a pillanatban kezd el hányni.
De csak egy kicsit szóval, vissza a puculáshoz. Minden megpuculva. Romlott a hús. Minden bevágva a hűtőbe tökfeleslegesen pucult. Mikor kimosása. Kiszaladás a vécére hányni: semmi. Huhh. Krumpli hámozás, főtt tojás hámozás, kolbűsz szeletelés. Saját kicsi szobájának renbe rakása.
Gép,gép,gép az idők végezetéig megváltó, döglött galamb és domestos mentes gép! Puculó izével fogok álmodni!
Én szóltam. Lécci ezt se véleményezd mert felesleges ez egyszerüen gáz. Nameg geci nagy szívás volt az egész.
2009. szeptember 17.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
szegény galamb.
VálaszTörlésszegény ebi duplán. szegény kukacok. mindeki szegény. hát majd őm betegeskedünk :) hogy sikerült a rakott krumpli? XD