VAK MESTERE TÉPI, CIBÁLJA, EZ AZ ÉLET MELÓDIÁJA

Muszálj volt azt a címet adnom, imádom. Azt a két sort. Bocs hármat:
Vak mestere tépi, cibálja
Ez az Élet melódiája,
Ez a fekete zongora.
Igen ez egy Ady Endre vers, a fekete zongora. Ezt a három sort - változatlanul - imádom. Egyszerűen imádom. Komolyan. Nem tudom miért de. És ezt nem is ragoznám tovább, ez az a megmagyarázhatatlan imádat.
Ma suli után - suliba akkora szám volt, hogy a tanár előre ültetett. Mondhatom pazar, de akkor suli után a M azt mondta menyünk a trafik mögé Mentünk. Egyszer. Senki. Másodszorra kb háromnegyed óra múlva. Senki. Tökjó gondoltuk, átlettünk baszva. Ez azért szerintem nem semmi bunkóság, utálom a megbizhatatlanokat, bár valamilyen szinten énis közéjük tartozom, de a megbizhatatlanságot én drága és szerencsére egyetlen őseim felé irányítóm, nem pedig a haverjaimhoz. Ezek után vett R egy.. EVÉT. xD Amit mellesleg ívnek ejtenek, mint azt minden angolt tanuló ember tud, de neki elnézzük mivel németes. Ezekután mi hülyék rágyujtottunk az utca közepén, két civil ruhás, végzős belügyes gyerek, akik gondolom gyakorlatosdit játszótak megmondták h mi az. Én ott pofáztam hogy ne szívass, meg minden miközben bámultam a helyesebbiket aki mondani sem kell színtén cigizett. (ráadásul multkor kért is tőlünk, akkor bezzeg nem volt baj.) Igazábol sokkal jobban lefoglaltak a barna szemei mint az a lakcímkártya amit mutogatott a másik.
Mikor odaértek hozzánk mondta az egyik, hogy odaadjuk a ciginket és mehetünk nyolc el van nézve (miután tíz percig ott pofáztam). Megmontuk hogy nincs. A cipőmre mutatott, mert mikro eldobtam az enyémet ráléptem, bár teljesen fölösleges volt még eldobni is, úgyis látták.
- Milyen cigi?(kérdeztem én)
- Mondjuk az(mutatott a cipőmre)
- Hát az mondjuk már nem cigi.
Ez igy egyátalán nem hangzik vmi viccesnek de miután elmentük is sikeresen megusztuk, és valójában ezt nekem köszönhetjük haha, ezen legalább 10 percig röhögtünk.

Aztán meg eláztunk. De nagyon, zuhogott és közbe a Sony Braiva reklámtenéjét hallgattuk. És hazajöttünk. Most eszek és blogolok és utána irogatom az emberlányt. Egész jól megy, és sokkal szórakoztatobb és áttekinthetőbb így. Hamarosan talán kész az első fejezet, remélem nem okozok senkinek se csalódást.